Hosszú évekig a számon keresztül lélegeztem.
Az egész egy téli megfázással kezdődött, amit tavasszal az allergiaszezon követett. A hónapokig tartó orrdugulás, és szájlégzés után a szokás, hogy a számon keresztül lélegzek megmaradt. Az orrom mondjuk úgy, hogy csak dísznek volt az arcomon.
Az orrdugulás már rég elmúlt, de az orrlégzés nehezebben ment. A nap folyamán többször észrevettem, hogy a résnyire nyitott szájjal lélegzek. Reggel pedig a nyálas párna és a száraz száj jelezte, ez éjjel se volt másképp.
Sokáig ez egyáltalán nem zavart.
“Nem véletlen van ott a szám, majd lélegzek azon keresztül” - gondoltam - “A lényeg, hogy levegőt vegyek, nem?”
Sajnos nem, de ezt akkor még nem tudtam.
A jelek persze ott voltak: nehezen tudtam elaludni, éjjelente többször megébredtem, állandóan ki volt száradva a szám, és a horkolás is jellemzővé vált.
Szép lassan az állandó kimerültség és a rossz közérzet elhatalmaskodott rajtam. A lassú változás miatt azonban észre sem vettem, hogy baj van.
Ez az enervált állapot lett az új normám.
Aztán jártam fül-orr-gégésznél is. Megvizsgált, közölte, hogy enyhe orrsövényferdülést lát, amit nincs értelme műteni, egyébként pedig semmi problémám nincsen. Szóval menjek haza és használjak szteroidos orrsprayt. Ennyit a hagyományos orvoslásról.
Orvosi segítség nélkül saját kezembe vettem a sorsomat.
Ekkor jött szembe velem James Nestor Lélegzet című könyve.
A könyvben Nestor egy merész kihívás keretében vállalta, hogy a Stanford Egyetem kutatói tíz napra elzárják az orrnyílásait, hogy kizárólag a száján keresztül tudjon lélegezni. A kísérlet alatt James olyan problémákkal szembesült, mint a hangos horkolás és alvási apnoe, szájszárazság, és alacsony véroxigénszint.
Egyből magamra ismertem, pontosan ezekkel a problémákkal küzdöttem én is.
A kísérlet második felében Nestor edzés és alvás közben is letapasztotta a száját, hogy csak az orrán keresztül lélegezzen. Ennek hatására elmúltak a negatív tünetek elmúltak.
Tudtam, hogy változtatnom kell.
Furcsáltam a javaslatot, hogy tapasszam le a szám, de több kutatás és szakirodalom is megerősített a szájtapasz és az orrlégzés jótékony hatásairól.
Mivel nem találtam kifejezetten erre a célra tapaszt, így sebtapasszal és egyéb orvosi ragtapasszal próbálkoztam. Sajnos ezek vagy nem tartottak elég erősen vagy letépték az ajkamat…
Ekkor fogalmazódott meg bennem először: milyen jó lenne egy kényelmes, bőrbarát és könnyen használható szájtapasz.
Így kezdődött a SleepAir.
Közben elkezdtem gyakorolni az orrlégzést légzőgyakorlatok segítségével, és éjszakára letapasztottam a számat. Viszont az orrlégzés még mindig nehezebben ment, mint az kényelmes lett volna. Így jött képbe az orrtapasz, ami szélesebbre nyitotta az orrjárataim.
A szájtapaszok és az orrtapaszok rendszeres használatával végül sikerült visszatérnem az orrlégzésre. Az energiaszintem és közérzetem pedig rengeteget javult. Idővel a testem újratanulta, amit elfelejtett: automatikussá vált a zárt szájtartás, és a nyugodt, mély orrlégzés.
Miután saját magamon tapasztaltam a változást, amit a légzésem okozott, a SleepAir-nek egy világos küldetést adtam:
Segíteni az embereknek visszaszerezni azt, amit a modern életmód csendben elvett tőlük: a helyes légzést és mindazt, ami vele jár.
