A szájlégzés rendkívűl veszélyes.
Amikor a szánk kinyilik, akkor a légutak beszűkülnek.
Ez megnehezíti a hatékony légzést és szinte lehetetlenné teszi a megfelelő légáramlást, mivel a felső légúti ellenállás a szájlégzés során 2,5x nagyobb, mint az orrlégzés során. (2) Ez csökkentheti a percventilációt, vagyis az egy perc alatt belélegzett levegő mennyiségét, és ezáltal ronthatja az oxigénellátást. (3)
Szájlégzés során kevesebb, az orrban és a melléküregekben termelődő nitrogén-monoxid jut a tüdőbe, ami ronthatja az oxigénellátást. Az alvás alatti légzészavarokhoz társuló ismételt oxigénhiány fokozhatja a szív- és érrendszeri terhelést, és összefügghet a kognitív hanyatlás nagyobb kockázatával. (4,5)
A nyitott száj szignifikánsan növeli az alvás közbeni légzészavarakot.
A szájlégzés hatására a légutaink beszűkülnek, és horkolni kezdünk. James Nestor a New York Times bestsellerében, a Lélegzetben (Breath) 10 napra elzárta az orrlyukait, és a kísérlet végére 4820%-os horkolásnövekedést tapasztalt. (6)
A szájlégzés és az emiatt kialakuló levegőszivárgás a nazális folyamatos pozitív légúti nyomásos (CPAP) kezelés gyenge betartásának egyik fontos oka. (7)
Számtalan más problémát hordoz...
A szájlégzés továbbá pusztítást végez a szájüregi mikrobiomunkon.
A nyitott száj a nedvesség gyors elpárolgását eredményezi, ami nyálhiányhoz vezet. (6) Ez pedig többek között fogékonnyá teszi a szervezetet a fogszuvasodásra, a lepedék képződésére a nyelven, a rossz leheletre, a torokfájásra és az arcüreggyulladás fokozott kockázatára. (8)